Sokszor találkozom azzal a munkám során, hogy éppen egy akut stádiumban lévő beteg érkezik hozzám elég súlyos panaszokkal, úgy mint a lábzsibbadás vagy a láb „ólóm” érzete, sokszor alig bír a rendelőig is eljönni, illetve nem tud ülni vagy állni. Diagnózisok ismerősök lehetnek talán a lumbago, vagy lumbago ischiásszal vagy maga a discus hernia, vagy ahogyan mindenki ismeri „porckorongsérv”– jobb esetben még csak protrusio, mely még a „sérv” előtti állapot.
Sokan megkapják a diagnózist ezzel együtt beskatulyázzák magukat és sajnos sokszor az ellátó egészségügyi szakember is a pácenst egy életre, azzal, hogy ráfogja arra a problémakört, hogy ez „genetikai”, mert ez volt már a páciens apukájának, sőt még a nagyapájának is (pl lumbagonál tipikus), szóval „teljesen egyértelmű persze” hogy nekem is ilyen problémám van, de hát ez ilyen a fájdalommal együtt kell élni … (sokszor több éves fájdalmakkal hozzám kerülők mesélik ezt, hogy nekik a rendelőben is ezt mondták, szóval ezt elfogadták és próbálnak ezzel együtt élni, igaz, hogy mindennap egy kínszenvedés de hát mit lehet csinálni…)
Ekkor tevődik fel a nagy kérdés…. MIT IS LEHET CSINÁLI VAGY JOBBAN MEGFOGALMAZVA MIT IS KELLENE CSINÁLNI????
Általában egy derékfájdalom nem egyik napról a másikra alakul ki, mindig van egy története, ahogyan én szoktam hívni, amíg eljut odáig a szervezet, hogy besokall és tüneteket provokál. Igen még azoknál a derékfájdalmaknál is igaz ez, amikor „becsípődik az ideg”, de ha kicsit jobban mindig belemegyünk a pácienssel abba, hogy mi is előzte meg ezt a fájdalmat, akkor mindig eljutunk odáig, hogy lehet mégis megvolt az oka annak, ami történt (lehet lelki, pszichés ok is).
Fontos tudni, hogy nap mint nap folyamatos stressznek, terhelésnek van kitéve a szervezetünk. Onnantól kezdve, hogy keresztbe tett lábbal ülünk az asztalnál, vagy mondok egy másik példát, ami tipikus szokott lenni, hogy egyik kezünkkel egerezünk, a másik kezünkkel meg könyökölünk ezek mind aszimmetrikus helyzetnek tekinthetők, melyek már különböző elváltozásokat okoznak az izom és myofascialis rendszerben, ha nem figyelünk oda és ezek a helyzetek berögzülnek, akkor kapjuk általában azt a képet, hogy az egyik oldalunkon a nyakunk / derekunk vagy akár a kezünk elkezd fájni, majd jön az ördögi kör, amikor azt hisszük, hogy ha pihentetjük el fog múlni, vagy rosszabb esetben ezt kapjuk „terápiaként”, akkor indul el a szervezet öngeneráló folyamata, mely újabb és újabb problémaköröket indikál. Lehetséges, hogy elsőkörben „csak” a másik oldalunk fog fájni, de ha ezek hónapokig, évekig elhúzódnak akkor más területeken is – akár egy térd vagy boka vagy váll – fájdalomban meg fog jelenni.
Kanyarodjunk is vissza az eredeti témához, hogy mit is kellene csinálni. A legfontosabb, hogy egy stabil rendszert építsünk ki annak érdekében, hogy a napi aktivitások során ért terhelésnek ellen tudjon állni a szervezet és ne alakuljanak ki különböző mozgásszervi problémák. Ez azért nagyon fontos, mert ha valakinek van egy nagyon jó kontrollja – stabilitása akkor lehet neki bármekkora strukturális instabilitása az izomrendszere annak ellen fog állni és meg fogja tartani, így fájdalom mentesen fogja tudni élni a mindennapjait.
Miben segít nekünk a stabilazer?
Megmutatja, hogy a stabilizáló izmok mennyire hatékonyan tudnak bekapcsolódni a fiziológiás izomműködésbe, azaz, mennyire tudnak a stabilizáló izmok tartani egy – egy funkcionális feladat közben. Ez az alapja mindennek, mert amíg nem lesz egy stabil izomzatunk addig nem fogjuk megfelelően kivitelezni a többi gyakorlatot se, így lehetséges az, hogy hiába jár gyógytornára több éve valaki, de nem érzi a javulást, mert a stabilizálás, azaz a nulladik lépés kimaradt és az előzőek alapján most már a kedves cikk olvasó is rájöhet hogy bizony – bizony addig a többi izom se fog optimálisan működni.
Itt még nem is beszéltem az egyéb elhanyagolhatatlan dolgokról, mint például a manuálterápia, mely szintén kihagyhatatlan része kellene, hogy legyen egy rehabilitációnak, mert ha ott egy több éves izom / myofascialis (kötöszöveti) letapadás – és általában mikor már hozzám kerülnek sajnos nem egy testrész / testtáj fáj, hanem több, szóval kötőszöveti láncok letapadásáról is beszélhetnénk – addig az izmok szintén nem fognak optimálisan működni… de ezt majd egy másik cikkben igyekszem jobban kifejteni … 😀